duminică, 31 august 2008

Savantul preot piarist, filolog si profesor maghiar Revai Miklos






Cugetare Revai Miklos:
”Pamantul natal sa-ti fie sacru.Straduieste-te sa-i faci cinste,sa-i fii de folos.”
Sannicolaul este acest pamant!

Savantul Revai Miklos preot piarist,filolog si prof.universitar este personalitate marcanta a iluminismului maghiar.Azi e recunoscut in primul rand ca lingvist deoarece pune bazele stiintifice ale metodei comparativ-istorice preintampinindu-l pe lingvistul german Iacob Grimm.
Meritele sale au fost recunoscute de catre Academia Maghiara care i-a promovat conceptia lingvistica si l-a primit printre membrii sai.
Nascut la Sannicolau Mare la 24 febr.1749/50 provine dintr-o familie modesta ,dar stapinit de o sete de cunoastere,interes pentru stiinta dobandeste o cultura vasta atat in stiintele reale cat si in cele umane.
Studiile si le incepe la Cenad,apoi va studia 6 ani la liceul piarist din Szeged si alte localitati .Pe langa activitatea de profesor isi continua studiile de lingvistica in localitati ca Tata,Veszprem,Carei,Viena,Nyitra,Gratz.
In 1769 devine calugar la Kecskermet,la 9 iunie 1771 este hirotonisit la Oradea.
Din toamna aceluias an incepe sa predea.Toata viata a studiat si a predat matematica retorica,lb.latina,desen.A scos un abecedar si un indreptar de gramatica in care apare conceptia sa referitoare la gramatica limbii maghiare.
A cunoscut in afara de maghiara limbile germana,latina,precum si greaca veghe,ebraica,italiana si franceza.
In 1783 la Bratislava redacteaza prima revista in limba maghiara Magyar Hirmondo. Pentru a-l indeparta de activitatea de redactor, l-au numit director al scolii de desen din Győr.
Azi un liceu din Győr ii poarta numele.
In 1784 inmaneaza imparatului Iosif al II-lea proiectul sau cu privire la infiintarea unei unei asociatiide stiinta.Din 1790 reia incercarile pentru infiintarea unei academii care va deveni mai tarziu Academia Maghiara.
La 16 aug.1802 este numit profesor de limba maghiara la Universitatea din Pesta.
Mai are cinci ani si jumatate de activitate.In acesti ani a avut 74 de studenti.
A predat limba maghiara in latina pentru a o face accesibila si celor care nu o cunosteau.A studiat si interpretat primele texte scrise in limba maghiara cum ar fi Halotti Beszed datand de la sfarsitul sec.al XII.-lea.
Moare la 1 apr.1802 fara a i se fi implinit nici una din initiative.
Revai a fost constient de propria valoare pentru ca afirma cu resemnare:
”In aceste vremuri vitrege ma consoleaza convingerea ca daca prezentul nu-mi este favorabil,efortul meu va fi rasplatit de posteritate.E cam tarzie aceasta rasplata,dar macar nu starneste invidia nimanui.”.
La Episcopia Romano-Catolica din Timisoara se afla un manuscris Revai datand din 1786 scris in limba latina care pe langa o elegie contine urmatoarea solicitare imperativa:
”Pamantul natal sa-ti fie sacru.Straduieste-te sa-i faci cinste,sa-i fii de folos.”
Sannicolaul este acest pamant.
Pe pamantul natal i s-a ridicat un monument la 25 aug 1893,care a fost mutat in fata scolii de baieti fundatie Berta in1897.Aici a si ramas pana in 1925 cand bosorelieful de bronz a fost indepartat,iar de atunci soclul il sustine pe Eminescu.
Acest momument s-a realizat din donatiile invatatorilor din judetul Torontal.
Basorelieful a fost lucrarea lui Hollo Barnabas,fiind finantat de Csaplar Benedek biograful lui Revai.
In anul 2007, cu ocazia implinirii a 200 de ani de la moartea, in localitate natala in semn de omagiu i s-a dezvelit o placa comemorativa in incinta bisericii romano-catolice.
Pe cladirea Academiei Maghiare din Budapesta are o statuie realizata de Izso Miklos.

Revai Miklos 1750–1807






A triász legtudósabb tagja volt, fő műveit nem az irodalomban, hanem a nyelvtudományban alkotta. Nagy tudásánál csak öntudata volt nagyobb, és nyugtalansága, mely nemcsak új meg új tudományos ismeretek megszerzésére, állandó munkára ösztökélte, hanem minduntalan bajba is sodorta; magányának és nélkülözéseinek is sokszor békétlen természete volt az oka. 1750-ben született Nagyszentmiklóson. Apja szegény csizmadia, fiát előbb a maga mesterségére tanította, csak későn adta a piaristák szegedi iskolájába (1763). Révai Miklós 1769-ben lépett be Kecskeméten a piarista rendbe. Több helyen tanult és tanított: Tatán, Veszprémben, Nagykárolyban, Nyitrán, majd egy évig Bécsben, építészetet. Itt ismerkedett meg a testőr-írók törekvéseivel és a bécsi irodalmi élettel. 1778-ban jelent meg első verseskötete, (egy évvel Szabó Dávid könyve után); ez évben szentelték pappá. Nagyváradon tanított előbb rajzot, majd a királyi akadémián filozófiát, 1781-ig. Ezt megunván, nevelői állást vállalt Bécsben, Sopronban, majd Grácban. 1783–84-ben a Pozsonyi Magyar Hírmondót szerkesztette, egyházi felettesei nagy megbotránkozására. 1787-ben jelent meg második verseskötete. Megbízták a győri rajziskola vezetésével, itt tanított rajzot, mértant, építészetet, földrajzot és géptant. 1790-ben kiadta Bessenyei Jámbor szándék című röpiratát, s fáradtságot nem ismerve {96.} dolgozott a tudós társaság megteremtésén. Folyamodványokat írt, pártfogókat szerzett, majd Bessenyei nyomán kidolgozta a részletes programot, ki is nyomatta, s később a jelöltek névsorát is. 1795-ben lemondott állásáról, ismét a vándorlás és nyomor évei következtek. Megfordult számos városban, tanítói és nevelői állásokat vállalt. 1802-ben értek véget a nyugtalanság esztendői, ekkor bízták meg a pesti egyetem magyar tanszékének vezetésével. Székfoglaló előadásában azt bizonyította, hogy a magyaroknak is szükséges az anyanyelv tanulmányozása. 1803-ban két nagy jelentőségű nyelvészeti munkája jelent meg. Levelei telve vannak panasszal és segélykéréssel, fizetése csak a legszűkösebb életmódot biztosította számára. 1807-ben halt meg Pesten. Szobra az Akadémia homlokzatát díszíti.

Költői műveiben mindvégig nagy tűzzel hirdette a tudomány hasznát, terjesztésének szükségét. Írótársai munkásságában is társadalmi küldetést látott (Balla Mártonnak, 1777; A szebb tudományoknak innepes örömnapjára, 1777; Baróti Szabó Dávid úrnak, 1779). E tudománytisztelet azonban nem párosul nála a felvilágosodás teljes elfogadásával, a vallásos világnézet alapjait nem rendíti meg benne az aufklärizmus (Mikor Bessenyei György a római egyház vallására állott, 1779). Éles és rendkívüli keserűséggel írt sorai (versben és levelekben) a szerzetes-élet embertelenségéről, a képmutatásról, saját fájdalmáról és nyugtalanságáról; elsősorban egyéni panaszok. Ezek a költeményei a legsikerültebbek, a felvilágosodáshoz közelálló szentimentalizmussal mutatnak rokon vonásokat (Orosz Zsigmond halálakor, 1782; Szomoru indulat, 1787; A kikeletről, 1783; A papi üldözésről). Nem az írói képzelet vagy a kifejezések eredetisége fémjelzi e verseket, hanem sokkal inkább a belső intenzitás, a lírai vallomás ereje. Írt néhány szerelmes verset is, ezek többnyire fordítások Kleistből vagy Uzból, a költői divat termékei, melyekben aprólékosan dicséri a lány szépségét vagy a szeretet hatalmát (Luca szépsége, 1787; A szökevény Kupidó, 1787; A meghült szeretet, 1787).

Költészete új ihletést kapott az 1790-es évek hazafias felbuzdulásától, s nagy lelkesedéssel hirdette a nemesi-nemzeti mozgalom eszméit (A hazatért magyar koronánk örömünnepére, 1790; A magyar öltözet és nyelv, 1790). Kéziratban maradt írásai arról tanúskodnak, hogy felfigyelt a francia forradalom eseményeire (Franciaországi zendülésre). Verset ezután már keveset írt. Említésre méltóak Anakreon-utánzatai, a német költészet és Faludi hatására próbálkozik e dal-formával (A lantjáról 1791–1792; A Kupidóról, 1791– 1792). Költői munkássága általában jelentéktelenebb és színtelenebb, mint Baróti Szabóé; verselése és stílusa egyenletesebb és csiszoltabb ugyan, de ízetlenebb és szárazabb is. Tudományra termett fő volt elsősorban; s ami tudományos pályáján erénye volt: a pontosság és rendszeresség, nem feltétlenül vált előnyére költői műveinek.

Legjelentősebbek nyelvészeti munkái. 1803-ban jelent meg két műve: Antiquitates Literaturae Hungaricae, melyben a Halotti Beszéd szövegét adta közre tudományos magyarázatokkal; s összefoglaló nyelvtani munkája: Elaboratior Grammatica Hungarica. E művében megelőzve a történeti nyelvtan legnagyobb művelőit: Schlegelt és Grimmet, a nyelv történetének tanulságai szerint magyarázza az élőbeszéd grammatikáját. Szerinte csakis a régi nyelvemlékek s a belőlük levonható törvényszerűségek igazíthatnak el a nyelvben dívó bizonytalanságok és eltérések szövevényében. Fölhasználja – szintén az elsők {97.} között – a rokon nyelvek tanulságait, s noha elegendő tudományos alap még ekkor nem áll rendelkezésére, az elsők között műveli az összehasonlító nyelvtudományt is. Fölhívja a figyelmet a népnyelv tanulmányozásának fontos ságára, hirdeti, hogy itt őrződtek meg aránylag tisztán régi nyelvünk sajátságai. Elvei, s főleg helyesírási nézetei csakhamar éles ellenzésre találtak. Verseghy Ferenc előbb német nyelvű grammatikájában, majd A tiszta magyarság ... című tanulmányában megtámadta Révai elveit és helyesírási szabályait. Szerinte hibás álláspont az, hogy a nyelvnek egy fejletlenebb, grammatikai tudatosság nélküli fokát tegyék meg az élőnyelv alapjául, másrészt nyelvemlékeink is bizonytalan adatokat szolgáltatnak, hiszen nem tudhatjuk, vajon az egész nyelvről vagy csak egy-egy nyelvjárásról adnak-e képet. Révai szerint a helyesírás legbiztosabb elve az etimológia; Verseghy szerint a kiejtés. Révai azt írta: kertje, látja; Verseghy a kerttye, láttya formát ismerte el. Révai a régi nyelv tanulságai szerint hadakozott az ikes igék használata mellett; Verseghy tagadta, hogy ezeknek külön ragozása volna. Mivel a legtöbb vita j és y használatáról folyt, Révai irányát jottistának, Verseghyét ypszilonistának nevezték. Kazinczy is Révaihoz csatlakozott, terjesztette az etimologikus helyesírás elveit és szabályait. A történeti nyelvészét azóta megdönthetetlen érvekkel és eredményekkel fényesen igazolta Révai módszerének jelentőségét. A vitatott részletkérdésekben is többnyire az ő elvei jutottak diadalra, noha ezekben is voltak túlzások és tévedések. Azt követelte pl., hogy az etimologikus helyesíráshoz alkalmazkodjék a kiejtés, vagy hogy a birtokon is jelöljük a birtokos többséget; a számnevek után többesszámot tartott helyesnek. (Révai "szerint: magyarok királyok, száz katonák; Verseghy szerint: magyarok királya, száz katona).

Révai éles és goromba hangú vitairatokban hadakozott Verseghyvel, különböző álnevek alatt, mintha azokat Révai tanítványai írták volna. Eszméinek igazát és jelentőségét azonban nem maguk a vitairatok igazolták, hanem a tudomány későbbi eredményei s az elveit utóbb szentesítő egységes irodalmi nyelv.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC12527/12946.htm








Révai Miklós,
kegyestanítórendi áldozópap és egyetemi tanár;
R. Miklós és Palásthy Anna fia, szül. 1750. (A rend jegyzőkönyve szerint, habár ő egy Horvát Istvánhoz írt jegyzetében születési évét 1749-re teszi) febr. 24. Német-Nagy-Szent-Miklóson (Torontálm.); Csanádon kezdett tanulni, a gymnasiumot pedig Szegeden, a kegyesrendiek iskolájában, végezte, a kiknek rendébe lépett 1769. okt. 14. Kecskeméten. (Miután a keresztségben Mátyás nevet kapott, ekkor vette fel a Miklós nevet.) 1771-ben elemi iskolai tanító volt Tatában (Komáromm.), 1772. Veszprémben a II. grammatikai osztály tanára; 1773-74. Nagy-Károlyban bölcseletet tanult és 1775. u. ott a grammatikai osztályokban tanította; 1776. Nyitrán theologiát tanult. 1777-ben Károlyi Antal gróftól segítve Bécsben ment, hol hajlamát követve a rajzot és műépítészetet tanulta. 1778. jún. 14. Nagyváradon pappá szentelte Kornis Ferencz gróf püspök. 1778-1780. Nagyváradon a nemzeti iskoláknál rajztanár, 1780. ugyanott a kir. akadémián a bölcselet rendkívüli tanára volt; ez állásáról 1781. márcz. lemondván, egyik nyomorból a másikba esett s Nagy-Károlyból Pozsonyba, majd Bécsbe s Gráczba vándorolgatott. 1781-ben Pálffy János gróf családjánál volt nevelő. 1782-83-ban ideiglenes nevelő volt Viczay grófnál Loóson és Hédervárott, majd Gráczban Batthyányi Fülöp grófnál. 1783. decz. közepétől 1784. máj. 1-ig a Magyar Hirmondót szerkesztette Pozsonyban. Miután József császár német nyelvi rendelete máj. 6. jelent meg; így ennek loyalis közlése a M. Hirmondóban Révait nem terheli. Ugyanekkor készített egy tervet a magyar tudós társaság létrehozása iránt, melyet azonban eredménytelenül nyujtott be József császárnak. Ekkor Győrbe tette át lakását, hol Bíró Farkasnál nevelő volt 1786 végeig. 1787-93-ig rajztanár volt Győrött. Itt új pártfogót talált Fengler József osztrák kegyesrendiből lett püspökben, ki Révait megszerette, segítette, és őt a pápa engedélyével 1794-ben fölvette a győri egyházmegyébe. (Ekkor vette föl Miklós neve mellé a János nevet.) Az 1790. országgyűlés alatt buzdító előszóval kiadta Bessenyei Györgynek munkáját: «Egy magyar tudós társaság iránt való Jámbor Szándék» (Bécs, 1790.), a győri püspök segélyével Budára ment, s azt ott az országos rendek közt osztogatta s a helytartótanácsnál az utat egyengette, mely az ügyet nov. 10. az országgyűléshez tette át. R. ezen felül a H. József császárhoz benyujtott tervét kibővítve, hivatalos tárgyaltatás végett latinul adta ki «Planum...» cz. s ezt nov. 18. a fiatal nádornak és a főrendűeknek nyujtotta be. Elkészítette az ajánlott tagok névsorát is: «Candidati...» cz. 1791. Mindez a törvényjavaslatok készítése végett kiküldött rendszeres bizottságnak adatott ki, melynek munkálatai közt 1825-ig eltemetve maradt. 1790-ben Amalthaea cz. folyóiratot akart kiadni, terve azonban nem sikerült. 1796-ban Bécsbe ment, hol az esztergomi gymnasium költői osztályának tanárává neveztetett ki, de ezen működéséről is lemondott 1799-ben és Komáromba tétetett át, hol a vizek egészségére károsan hatván, 1800. június végén nyugalmaztatását kérte, s azt 300 frt évi díjjal el is nyerte. A nyarat Füreden és Rátóton pártfogójánál Paintner prépostnál töltötte; azután Sopronban kosztosokat tartva tengett és ismét Bécsbe ment, hol a könyvtárak és jóltevőinek házai nyitva állottak előtte; hivatalt nem vállalt, csak Grassalkovich herczeg unokáját Forgách gróf leányát oktatta a magyar nyelvben. (Gróf Széchényi Istvánt is oktatta rajzban.) E közben meghalt Vályi, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, kinek magyar nyelvtana megbirálására Révait a helytartótanács már ezelőtt felszólította volt. Vályi halála után R. ugyan nem folyamodott, mindazáltal kinevezték a megürült tanszékre, melybe 1802. aug. 16. oktattatott be. Ekkép régi óhajtása teljesülvén, minden igyekezetét arra fordította, hogy a közvárakozásnak megfeleljen; már rég elkészíté a Halotti beszédet fejtegető remek munkáját, melyet latinul «Antiquitates...» cz. alatt 1803-ban adott ki. Azonban legfontosabb s nyelvtudományunkban új korszakot alkotó munkája: «Elaboratior grammatica Hungarica... 1803-06.» R. nyelvtudományi rendszerét már akkor is a tekintélyesebb magyar írók legalaposabbnak ismerték el, mégis vetélytársa Verseghy annyira vitte a dolgot, hogy iskoláinkba az ő (nyelvszokáson és nem nyelvtörténeten alapuló) rendszerét vették be; a kettő közti ellentét legélesebb volt az ikes igék kérdésében. A m. tudom. akadémia mindjárt megalakulásakor R. rendszerét fogadta el. Nyelvismerete: magyar, német, franczia, olasz, latin, görög és zsidó. Meghalt 1807. április 1. Pesten.
http://mek.oszk.hu/03600/03630/html